Mindösszesen 1 hete jelent meg a SZÜLŐKBŐL, SZERELMESEK című e-könyv és záporoznak a visszajelzések, ami annyira jól esik, hogy el nem tudom mondani 😍 Nem is szaporítom a szót, közzéteszem azokat a gondolatokat, amikre engedélyt kaptam (egyetlen betűt sem változtattam, elütéseket sem):

“Magamtól sosem vettem volna meg a könyved, mert azt hiszem magamnak sem mertem beismerni, hogy szükségünk van rá a párommal… az első 10 oldal olvasása közben döbbentem rá, hogy basszus, Barbi rólunk írsz!!! 4 éve születtek meg ikerpárjaink, és fel sem tűnt a sok dolog miatt, hogy csak apa és anya vagyunk, nem pedig férj és feleség. Életem legnagyobb szerencséje, hogy megnyertem a könyvedet…” (Zita)

“Nagyon haragudtam olvasás közben Rád, hogy leírod, amit nem mertem kimondani. Aztán odaadtam a Férjemnek és Ő is nagyon haragszik Rád ugyanemiatt. Szeretnénk visszatalálni egymáshoz és mindent kipróbálunk amit mondtál!” (Kata)

“Gyakorlati ember vagyok, a Ma is 1 gyakorlatodat 4 napja csináljuk a feleségemmel. Mit mondjak? Furcsa érzés újra kedveskedni, és újra figyelmet kapni.” (Zsolt)

“A kisfiunk 1 éves, a nagy 3. Nem sokat alszunk… A könyvben a legjobban az tetszett, hogy zombi üzemmódban is használható! Nem unalmas, sőőőőt vicces. Persze volt hogy sírtam, de a hormonokra fogtam…” (Linda)

“Minden túl van bonyolítva a világon, minden! Megvilágosodtam!  A párkapscolatnak nem kell nyögvenyelősnek lennie! Ugyanolyan “pofonegyszerű”, mint a jó dolgok általában. Köszönöm!” (Zsuzsanna)

“Kicsit hosszú lesz, előre is bocsi, de vhogy úgy érzem, hogy Neked leírhatom. Mi már nem vagyunk mai csirkék, én 44, férjem 57 lesz az idén. Két kamasz gyerekünk van, és 2 éves a meglepetés-fiunk, Marci. A férjem üzletember, az építőiparban tevékenykedik. Én sem tétlenkedem… Az életnk káosz. Jól élünk, megvan mindenünk, utazunk, élvezzük az életet… mégis egy ideje állandóan azt éreztem hogy vmi nem kerek, vmi hiányzik… 2 óra alatt felfaltam a könyvedet. Nem tudtam letenni. És az utolsó betű elolvasásakor be is ütött a villám. Mindig mentünk előre a céljainkért, küzdöttünk keményen. Csakhogy miközben előre néztünk, elfelejtettünk egymás szemébe nézni… és már nem is hiányzott egy idő után. Érzéketlenek lettünk egymás iránt. Elmondtam ezt a férjemnek és bár nem lelkizős fajta, de láttam rajta, hogy hasonlóan érez. Most azon szeretnénk dolgozni, hogy újra egymásrataláljunk, többet nézzük egymás szemét, mint az egyéb célokat…” (Andrea)

“Nem tudtam először, hogy ez most csak nőknek van e, de mikor írtam neked megnyugtattál. Nos, nekem jó volt olvasni azokat a részeket, amikor férjek szólaltak meg, illetve ahol a férfiakról volt szó. Azt gondolom, hogy a házasság közös munka, és kell hogy minket is megértsenek illetve hogy mi is értsük magunkat. Nem mindig látszik az, hogy ki “rontja” el, az ember sokszor érzi úgy, hogy a másik. Megnyugtató volt furcsa mód a tudat, hogy én is “saras” vagyok, könnyebb a közeledés így a párom felé…” (Tamás)

“Amivel mi küzdünk, az az, hogy mióta megszületett a gyerekünk, a feleségem alig törődik velem. Együtt olvastuk el a könyvet. És a végén csak ültünk csöndben. Tudjuk már hogy mit kell tennünk, és mi az amit nem csak a feleségem nem tett meg, hanem én sem sajnos… igen régóta nem.” (Ádám)

“Bevallom én a szexes rész miatt vettem meg, mert nálunk eléggé lapos lett és ez mindkettőnket nagyon bántott. Sajnos már addig jutottunk, hogy szökőévente egyszer sikerült közel kerülnünk. El nem tudom mondani, mennyire felszabadító érzés volt, a felismerés, hogy NEM a szexhintában, pornóban, szexi fehérneműkben van a megoldás, mert annyira így éreztük mi is, hogy valahogy ezt lelkileg kéne kibogozni… el is kezdtük a gyakorlatokat, és már most hihetetlen érzéseket kelt bennünk. Mint amikor az öngyújtó elkezd szikrákat vetni mikor pattintgatja az ember. Lesz ebből újra tűz! KÖSZÖNJÜK!!!!!!!” (Orsi)

“Úgy kéne hirdetned, hogy “Ér 8000 forintot a házasságotok?” Életem legjobb befektetése volt! ” (Tamás)